Bármit megteremthetünk, bevonzhatunk a gondolatainkkal?

A gondolat teremtő ereje nem vitás. A bennünket körülvevő anyagi világot is egy gondolat hozta létre és tartja fenn, hiszen az anyag nem más, mint a térben jelenlévő energiahullámok, gondolat általi, olyan mérvű besűrűsödése, mely (főként testi érzékszervek által) érzékelhető anyagot eredményez. Az anyag minőségét is befolyásoljuk azáltal, ahogyan gondolunk rá, tehát amilyen gondolatokat, érzelmeket közlünk felé. (A gondolat teremtő erejének tudományos bizonyítékáról ide kattintva olvashatsz.) A mindenkori gondolatainkkal és érzelmeinkkel hatással vagyunk mindarra, ami körbevesz bennünket, s nem csak az anyagi világ szintjén, hanem szellemi értelemben is. Tehát azt is befolyásoljuk vele, hogy milyen események, milyen szellemi lények, energiák férkőzhetnek a közelünkbe. Felmerül hát sokakban a kérdés, hogy akkor gyakorlatilag bármit megteremthetünk, bármit bevonzhatunk magunknak a gondolatainkkal?

Ez természetesen bár így igaz, a valóságban mégsem így történik és működik. Miért hát ez a látszólagos ellentmondás? Ugye azt tudjuk – bocsánat, hogy már sokadjára ismétlem magam, de itt is fontos megjegyezni -, hogy az életünk főbb eseményeit, körülményeit és szereplőit a leszületésünk előtt, szellemi segítőinkkel közösen tervezzük meg, a karmikus előzményeink és lélekfejlődési kívánalmaink függvényében. Mivel mi ideglenesen mindezt elfelejtjük a testi életünk alatt, így szellemi segítőink folyamatosan figyelemmel kísérnek bennünket és segítik azt, hogy az életünk a tervnek megfelelően haladjon. (Hogy szabad akarat és eleve elrendeltség között hol a határ, ide kattintva olvashatsz bővebben.) Így ebből logikusan következik, hogy csak olyat teremthetünk meg a gondolatainkkal és csak olyat vonzhatunk be magunknak, ami a sorsutunkban benne van. Ez alapvetően két okból van így.

Egyrészről mert felsőbb szellemi erők, a szellemi segítőink, akik segítik az életünk tervének megvalósulását, is teremtenek nekünk (ők hozzánk képest jóval fejlettebb lelkek), s kétség kívüli, hogy az ő gondolati energiájuk erősebb. Ne felejtsük el azonban, hogy ők ezt a mi érdekünkben teszik (a lelkünk érdekében), hogy valóban megélhessük mindazt, amiért leszülettünk. Másrészt olyan képességeket hozunk magunkkal és vállalunk az adott életre, ami az abban megélni kívánt sorsúthoz elengedő és szükséges. Tehát aligha, vagy csak nagyon nehezen születhetnek meg olyan érzések bennünk, más szóval csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudunk olyan érzéseket előhozni magunkból, ami olyan megteremtéséhez lenne szükséges, ami nincs benne a sorsutunkban. (Az ismertetett két okból egyébként ez utóbbi a dominánsabb.)

Miért van tehát az, hogy egy adott dolgot, eseményt, körülményt nem vagyunk képesek bevonzani magunknak, bármennyire is igyekszünk? Mert az adott dolog jelenleg nem a sorsutunk része, s egyrészt a szellemi segítőink sem segítenek nekünk a teremtésében, másrészt egész egyszerűen nem vagy csak alig vagyunk képesek olyan gondolatokat, s ami még fontosabb, olyan érzéseket kihozni magunkból, mely a kívánt dolog megteremtéséhez szükséges volna. Itt érdemes kis kitérőként megjegyezni, hogy mi is a különbség a gondolat és az érzelem, érzés között? A gondolat maga a teremtő erő, a világmindenség legmagasabb minőségű, rendű energiahulláma, a létezés alapja. Az érzés, az érzelem pedig a gondolatnak az előjele. Tehát meghatározza, hogy az adott gondolat milyen előjelű, milyen irányú (pozitív vagy negatív) lesz. E kettő együtt jár, nincs gondolat sem érzés, érzelem nélkül, és érzés, érzelem sincs gondolat nélkül.

Divatosak mostanában azok az irányzatok, melyek azt hirdetik, hogy bármit bevonzhatunk magunknak, csupán gondolnunk kell rá, csupán ilyen-olyan technikákkal meg kell teremtenünk azokat. Ez kétség kívül jól hangzik és olykor az egyén pénztárcáját is jobban megnyitja, valamint tökéletesen beleillik a mai, ‘könnyen-gyorsan-mindent’ felfogásba. Ugyanakkor be kell látnunk, hogy ezen tan, féligazság csupán. Noha igaz, a gyakorlatban mégsem működik, vagy nem úgy működik teljesen. Nagyon fontos, hogy így tekintsünk tehát minderre. Nem szabad figyelmen kívül sem hagynunk, de teljesen nem is várhatjuk tőle a boldogulásunkat. Nagyon fontos, hogy éljünk mindig is a gondolat teremtő erejével. Persze mindenképpen azzal élünk minden pillanatunkban, tehát helyesebb úgy fogalmazni, hogy tudatosan éljünk a gondolat teremtő erejével. Azaz próbáljunk meg mindig – a körülményekhez képest –  a lehető legpozitívabban gondolkodni és érezni, hiszen azzal csak jót teszünk magunknak (és másoknak is). Azonban fogadjuk el, hogy a sorsutunkban vannak olyan elemek, melyeknek be kell következni, s vannak olyanok, melyeknek nem, melyekre most képtelenek vagyunk érdemben hatni. (Hogy mi az, ami meg van írva előre a sorsunkban és mi nem, ide kattintva olvashatsz bővebben.)

Hogyan is kell gondolattal teremteni? Tulajdonképpen ez a világ legegyszerűbb dolga, s mindannyiunk ezt teszi minden pillanatban. Hiszen nincs olyan pillanat, melyben valamilyen gondolat, érzelem ne születne meg bennünk, ne sugározna ki belőlünk. Tudatosan teremteni gondolattal? Igen, az már jóval nehezebb! Ugyan egyebet itt sem teszünk, mit az előbbi esetben, de odafigyelünk arra, hogy (döntően) milyen előjelű gondolatok, érzelmek születnek meg bennünk, s így tudatosan teszünk arról, hogy mi sugárzik majd mindebből vissza ránk. S bár – ahogy írom ebben a cikkben – erre most korlátoltak a lehetőségeink, de egyrészt valamekkora hatást azért mindig tudunk elérni, még ha bizonyos esetekben oly csekélyt is, másrészt a visszahatás tulajdonképpen sosem marad el, csak az nem mindig a jelen életünkben érkezik vissza hozzánk. Ha képesek vagyunk túllátni jelen életünkön és személyiségünkön, valamint elfogadjuk a reinkarnációt, azt, hogy számos eddigi életünk volt már és még ugyanennyi van is előttünk, akkor egyáltalán nincs miért aggódnunk, s tudjuk, hogy a világmindenségben a lehető legnagyobb és legtisztább igazságosság létezik. (A reinkarnáció az én eddigi ismereteim és tapasztalataim valamint a segítő szellemeim közlései alapján tény, azonban ennek elfogadását, illetve annak mértékét, természetesen mindenkinek saját magának kell eldöntenie.)

Általánosságban elmondható az életünk bármely területére, hogy igyekezzünk mindenen jó irányba változtatni, úgy, hogy másoknak és magunknak a lehető legkevesebb ártást okozzuk. (Legjobb, ha semennyit.) De amin így nem tudunk vagy egyáltalán nem tudunk változtatni, azt alázattal és megértéssel fogadjuk el és a lehető legpozitívabban viszonyulva mások és magunk felé, éljük meg. Hívjuk mindenkor a gondolat (pozitív) teremtő erejét, de fogadjuk el, hogy a hatáskörünk, jelenleg egy bizonyos határon belül mozog. S nagyon fontos, hogy sose csüggedjünk, ha valamit nem sikerült bevonzanunk magunknak. Ekkor egész egyszerűen arról van szó, hogy az most nem volt a sorsutunk része, azzal most nincs dolgunk. Ha ezt megértjük, s azt éljük, azt fogadjuk el, amit a sorsunk számunkra tartogat (s amiben a fentebb írt módon nem tudunk változtatni), akkor a testi halálunk után elégedettek lehetünk, hiszen azt tettük, amiért annak idején leszülettünk. (Hogy honnan tudhatod a legbiztosabban, hogy a leszületésed előtt eltervezett sorsutadon jársz, ide kattintva olvashatsz bővebben.)

Medek Tamás

spirituális író, segítő (miben tudok segíteni?)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük