Hogy mondjam el, mit elmondani nem lehet?

Hogy mondjam el,mit elmondani nem lehet?
Hogy meséljem el, hogy lásd a képeket?
Hogy lásd azt, ahogy működik a gépezet?
Ha nem látod tisztán vállalt részedet?.

Talán egyszer kiderül,mi végre születünk
Miért utazunk,vég nélkül szenvedünk
Mi tart mozgásban téged és engem is
Miért kell tanulj: mindenkit szeretni?

Működik kicsiben,aztán tágas terekben
Majd világokon át,földön-fellegekben
Azokon túl is,egymásra is hatva
S mindezt így örökös mozgásban tartva.

Vannak az embernek sajátos jegyei
Minden eon-nak saját szellemei
S ahogy lent kicsiben,ugyanaz nagyban
Születik le lélek,s azokban tapasztal.

Valaki kezeli a programokat nékünk
Valakit lehet nekünk megkérnünk
Adjon segítséget,hogyan is éljünk
Hozzá szólunk: ő a Felettes Énünk.

Segít navigálni,de ő mégis hol van?
Miért nem segít,ha igazán baj van?
Milyen szabályok működnek e síkon?
Miért érezzük: vele vagyunk ‘otthon’?

Talán az önkéntes karmák nem is büntetések?
Talán minden mi történik,tényleg szükséges?
Talán a válasz: a kölcsönös energia?
Mely fenn tart egy bolygót,s a látszatot ‘vala’?

Mi van,ha a Galaxisban minden erő ható
És ezért is tudjuk,hogy van a Minden-ható
Ki felette áll a kisebb rendszereknek
S benne van e tudat az emberekben?.

Ahogy mi mozgunk,úgy változik minden
Rajtunk kívül és még inkább itt benn
Kint a világűrben vég nélkül áramlik
Minden erő a saját pályán játszik.

S mert ez kölcsönös,a mozgás így adott
Mi itt kiszolgálunk valami nagyot
‘Gazdatestet’ öltünk és váltjuk szerepeink
Miközben mindvégig mi voltunk eleink…

[Forrásom:Szíriusz-Felettes Én üzenete 2017.]

– Eredet –

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük